Valószínűleg minden friss vagy kevésbé friss patkánygazdiban ott motoszkál a gondolat, hogy milyen helyes lenne egy marék kispatkány a háznál, főleg a lányos gazdiknál. Ám a picurkák nevelése és ellátása, egyáltalán a kölykökkel járó gondok és persze a felelősség egyáltalán nem elhanyagolható. Jól meg kell hát gondolni, hogy nőstényünket fedeztessük-e, az alábbi szempontok szerint: -- Van-e elég helyünk a kicsik számára -- Győzi-e a tárcánk a sok plussz almot, tápot, plussz vitaminokat -- Van-e elég időnk és energiánk a kicsik kézhezszoktatásához, legalább alapfokon -- Tudunk-e gondoskodni a kicsik elhelyezéséről jó gazdinál -- Ha több patkányunk van, tudunk-e gondoskodni a plussz egy, tágas ketrecről az anya és az újszülöttek elhelyezésére Ezek a főbb szempontok, mikor az alomvállalást fontolgatjuk. Persze ezer és ezer dolgot kell még meggondolnunk, de ezek egyéni problémák többnyire, mindenkinél változó (család, stb.) Ne vágjunk hát bele a nőstény fedeztetésébe és elletésébe, csupán azért, mert nagyon aranyosak a kicsik-bár kétség kívül azok..J Ha ezeket átgondolva még mindig kedvet és elegendő elszántságot érzünk a kicsikhez, íme egy átfogó iromány, ami megkönnyítheti a tapasztalatlan gazdik és patkányaik életétJ ______________________________________________________________________________ A párválasztás_____________ ___________ Talán az egyik legegyszerűbbnek tűnő, mégis legkockázatosabb lépés. A patkányoknak ma Magyarországon nincs nyilvántartásuk, így nem tudhatjuk, hogy a mi kedvencünk és esetleges kiszemelt párja nem rokonok-e. Az ún. beltenyészet ugyanis súlyos problémákat okozhat a kölykökben; immunhiány, idegrendszeri zavarok, betegségek, korai halálozás, csontdeformációk-s ha ezek az első generáción nem is jönnek ki, az ő kölykeik, az unokák, örökölhetik. Fontos tehát körültekintően választanunk-sajnos csak a rendelkezésre álló módszerekkel.. Egy állatkereskedésből származó állatokat nem tanácsos pároztatni, ilyenkor ugyanis elég nagy a valószínűsége, hogy alomtársak, még ha nem is ugyanakkor vásároltuk őket. Megkönnyítheti a dolgunkat tehát, ha a földrajzi helyzetet figyelembe vesszük, bár még ekkor is előfordulhat rokonság. Legjobb-persze ha nem tudatos tenyésztésről van szó, tehát nem üzletszerűen akarunk tenyészteni, és nem kifejezetten egy változatot-ha eltérő színváltozatokat kovácsolunk össze. Egy ezüst és egy csuklyás közt jóval kisebb a rokonság lehetősége, mint két csuklyás vagy két ezüst közt. A csuklyások a legelterjedtebbek, velük kell nagyon óvatosnak lenni. Ügyeljünk továbbá a korra. Habár 8 hetesen már ivarérettnek számítanak a kölykök, várjunk kb. a 4. hónapig, hisz így van ideje felkészülni az apró testnek a vemhességre. A hímek esetében a 10. héttől már elég biztos a fedezés sikeressége. Nagyon fontos, hogy a 20 hónaposnál (kb. egy és ¾ év) idősebb nőstényeket ne nagyon terheljünk ilyesmivel, hiszen ekkor már nagyon legyengül a szervezetük a sok kicsitől. A hímek ált. 2-2,5 éves korukra maguktól is nemzőképtelenné válnak, ám ha már benne van a korban a fiúcska, őt se nyaggassuk ilyesmivel, számára az aktus maga igen megerőltető. ______________________________________________________________________________ Az első randi és a nász_________ Ha megvan a kiválasztottunk, függetlenül attól, hogy milyen nemű, mikor hozzánk kerül, hagyjuk 1-2 napig, hadd szokja meg az új környezetet. Ezután először semleges területen ismertessük össze a nősténnyel, felügyelet alatt. Különbözőek a vélemények, de legtöbbször a hím területére kell a nőstényt elhelyeznünk. Félősebb, fiatalabb lányok esetében azonban érdemes vendégül látnunk a hímet, hiszen megszokott terepen a nőstény is nyugodtabb. Érdemes az összeengedésüket akkora időzíteni, mikor a nőstény éppen ivarzik, amit úgy állapíthatunk meg, hogy megvizsgáljuk az állat hátsó fertáját: a vaginának „nyitva” kel lennie, és a péra duzzadt. Ha így állunk, nyugodtan összeengedhetjük a szerelmeseket, először semleges területen (ágyon ,földön, stb.), majd-ha a nőstény nagyon védi a területét-a hím ketrecében hagyjuk őket nászolni 2-5 napig. Ekkor jó esélyünk van rá, hogy a lányka megfogant. Ha figyeljük őket, akkor könnyen elkaphatjuk a lényeges pillanatot. A nőstény egy pillanatra megáll, farát feltolja, farkát bekunkorítja; a hím rámászik, majd jellegzetes párzómozgást végez -vicces, mert olyan mint egy kis motor-majd a nőstény elszelel, a hím pedig szeméremtájának nyalogatásával, mosdatásával zárja le az aktust. A párzás többször, 4-5 alkalommal is megtörténhet zsinórban. A hímet tegyük külön, s kezdjük el a nőstényünkkel való foglalkozást-jó eséllyel pályázunk egy halom kölyökre.J Érdemes felírni a nászoltatási szakasz kezdetét-és végét, mert ehhez mérten számolhatjuk ki a kölykök várható születését. ______________________________________________________________________________ A vemhesség__ A vemhesség általában 21-23 napig tart, ám a nőstény az első két hétben semmiféle külső jelét nem adja annak, hogy esetleg várandós-ellenben annyit iszik mint egy teve és annyit eszik mint egy falka kiéhezett farkas. Az első és legfontosabb dolog az étrend, melyen apróbb, ám nagyon lényeges változtatásokat kell végeznünk. Rettentő fontos a vemhesség alatt a fehérje (nomeg amúgy is, de itt mégjobban). Adjunk a reménybeli kismamának sok tejterméket, halat, fehérhúsokat. Nagyon szokott fogyni a túró, sajt, kefir, gyümölcsjoghurtok. Adhatunk mézestejet a kiadós vacsorák mellé, ezt általában nagyon komálják a patkányok. A tejet kicsit hígítsuk fel vízzel, nehogy menjen tőle a hasuk. Közkedvelt és jól bevált szoptatós-és vemhesmenü a tojásrántotta görény/macskakonzervvel elkeverve. Vigyázzunk, ebből mindig csak annyit adjunk, amennyit megeszik/megesznek azonnal, ne cibálják be az odúba. Nagyon fontosak a vitaminok és az ásványi anyagok. Sok B-C és E-vitaminra van szüksége a mamának, valamint vasra és calciumra. Ezeket adhatjuk különleges vízbe, illetve kajába keverendő vitamincseppekkel-morzsalékkal, valamint természetes úton, gyümölccsel és zöldséggel. Calciumot a csincsilláknak szánt calciumos-rágcsikkal és nyalósokkal adhatunk a mamának. Figyelem! A fehérjehiány súlyos születési rendellenességeket okozhat, hiszen a kicsik nem fejlődnek ki rendesen-ha pedig az anya is fehérjehiányos, a kölyköket nagy valószínűséggel elpusztítja, megeszi. A második hét közepén érdemes az anyát külön tenni a többi nősténytől, a 2. hét végén- harmadik hét elején a mama szédületes gyorsasággal kezd pocakot növeszteni. Ilyenkor már ne nagyon vegyük ki, ne piszkáljuk. Biztosítsuk továbbra is a bőséges és változatos táplálékot, és a nyugodt környezetet. Ha ugyanis az anya nem érzi magát biztonságban, nem elég nyugodt, elpusztíthatja vagy magára hagyhatja az apróságokat. Elkezdhetjük adni a macskatejpótló- tápszert (vízzel kell elkeverni), ha nagyon biztosra akarunk menni. ______________________________________________________________________________ Szülőszoba ______________ Mivel nagyjából tíz napos korukig a kölykökhöz nem illik hozzányúlni, az anyát sem illik szekírozni, az alomcserét a szülés várható időpontja előtt 1-2 nappal ejtsük meg. A szokásosnál jóval több forgácsot/szénát tegyünk be az anyának. Ha eddig nem használtunk szénát, adjunk azt is, hiszen ebből az anya remek fészket, vackot tud majd készíteni, és értékes rostanyagokat is tartalmaz (ügyeljünk, hogy a széna ne legyen szürke és/vagy poros, büdös!). Innentől pedig várjunk türelemmel, reméljük nemsokára 2-9 aprósággal ajándékoz meg minket kedvencünk. A szülés általában sima ügy a patkányoknál, rendszerint a kora reggeli órákban szülnek (de pl. Lucám egyik almát du. 2-kor jutott eszébe megszülni..J) Ha a kicsik megszülettek, azt hangos sipítozással a tudtunkra fogják adni. Az esetleges életképtelen kölyköket a méhlepénnyel és egyebekkel együtt az anya elfogyasztja, a kölyköket megmosdatja, a köldökzsinórt pedig elrágja. Ha mi gondoskodunk a mamáról, ő vélhetően tökéletesen fogja gondozni a kicsiket-a patkányok nagyon gondos, megbízható, jó anyukák. A szülést követő egy-két napban érdemes megnézni a kicsiket, különösen akkor, ha ez a nőstény első alma. A pocakjuknak mindig gömbölyűnek, láthatóan jóllakottnak kell lennie, bőrük pedig legyen sima. Ha a bőrük száraz, „aszott” és ráncos, és összességében vékonykák, akkor feltehetőleg ki vannak száradva. Ha az anya durva a kicsikkel, vagy jól láthatóan nem vagy nem megfelelően gondozza őket, haladéktalanul keressük fel az állatorvost! Az apróságokat feltehetőleg mesterségesen kell felnevelnünk, kényszeretetést kell alkalmazzunk, vagy pótmamát kell kerítenünk.(ld. lentebb) ______________________________________________________________________________ A kicsik meg csak nőnek… ___________________________________________ A kicsik csupaszon, vakon és süketen születnek; még egyáltalán nem hasonlítanak későbbi önmagukra. A süket, vak, 2 cm-es, csupasz kicsikből azonban szédületes tempóban válik patkányformájú állat. 3-5 napos korukra a bőrükön megjelennek a rajzok, minták (ha vannak), 10 napos korukra fénylő szőrmikét növesztenek, s ekkor már nemüket is megállapíthatjuk: a szemérem és a végbélnyílás közti távolság jóval kisebb, mint a hímeknél. Ha tehát a két nyílás közel van egymáshoz, akkor nősténnyel, ha távolabb, akkor hímmel van dolgunk. Viszonyítási alapnak használhatjuk az anyát, vagy akár a kölyköket is. 2-2,5 hetes koruk körül kinyílik a szemük. 3 hetes koruk körül elkezdenek szilárd táplálékot is magukhoz venni, hat hetes korukra elválaszthatók és ivaréretteké válnak, ekkor a hímek heréi már leereszkednek, s mivel azok már ifjonc korukban is igen-igen tekintélyes méretet öltenek, nincs nehéz dolgunk a nemmeghatározással. 10 napos korukban már meg lehet őket nézegetni, ekkor már ügyetlenül ugyan, de kúsznak-másznak szanaszét-ha fényképezni akarjuk őket, most tegyük, mert később lehetetlen lesz az összeset egy képen lekapniJ) Az étrend nagyjából az, ami az anyukának is volt a vemhessége alatt. A kicsik és a mama egyaránt kapjanak sok vitamint, tejterméket, zöldséget, olajosmagvakat, macskatejpótlót, mézestejet, fehérhúsokat, halat, tojást. Erősebb idegzetűek megpróbálkozhatnak a liszt és csontkukaccal, hiszen ezt a legtöbb patkány imádja. A kicsik jól elszórakoznak vele, míg valahogy befalják, a mamának pedig értékes plusszt jelent. A kicsiket 6 hetes korukban érdemes az anyától és egymástól nemenként is különválogatni, hiszen ekkorra már ritkásan ugyan, de fedezőképesek. Addig is, míg velünk élnek az apróságok, érdemes őket figyelgetni, ahogyan játszanak, tanulnak. Nagyon jókat lehet mulatni rajtuk, mellettük ki lehet dobni a tévét; kész ingyencirkusz amit csinálnak!J ______________________________________________________________________________ Ha nagy a baj…_________ Bizony még a legjobban tartott nőstényekkel is előfordulhatnak problémák, igaz, szerencsére ritkán történik igazi baj. Sok probléma adódhat: a nőstény belehal a szülésbe, nincs (-elég-) teje, vagy nem foglalkozik a kicsikkel(ez különösen a „kezdő” anyukákkal fordulhat elő). Amennyiben a mama életét veszti, ne essünk kétségbe, a kicsik életét még megmenthetjük, amennyiben láthatóan jólfejlettek és egészségesek, életképesek. Előszöris szükségünk lesz egy kevés, ún. föcstejre, melyre az anyaállat mellbimbóinak gyengéd masszírozásával tehetünk szert. Ez rendkívül fontos a picik számára, hiszen ezzel kapják meg a szükséges „alapanyagokat”, különböző védettségeket az életbenmaradáshoz. Amennyiben az anyaállatnak nincs vagy elapadt a teje, a kicsiknek akkor is van esélye a túlélésre, de sajnos csökken ez az esély, amennyiben nem tudjuk őket föcstejhez juttatni. A legjobb, ha találunk egy másik, nemrégiben szült és lehetőleg még szoptató nőstényt, akihez a kölyköknek legalább egy részét lepasszolhatjuk. Ehhez segítségül érdeklődjünk fórumokon, apróhirdetésekben, állatorvosoknál, vagy akár kereskedésekben! Ha minden kötél szakad, nincs más hátra, mint kézzel felnevelni a csöppségeket-figyelem, embertelen munka, ha bevállaljuk, készüljünk fel 1,5-2 hét alváshiányra és állandó kávéfogyasztásra, valamint idegi nyomásra…de megéri. Kegyetlen dolog, de az életben maradó, felcseperedő picik mindennél szelídebbek és hálásabbak lesznek, mi pedig hihetetlenül boldogok és büszkék leszünk, ha rájuk nézünk:) Amire a picik felneveléshez feltétlenül szükségünk lesz: - tejpótló tápszer, többnyire a macskák részére készült fajta -fecskendő vagy pipetta(figyelem, az állatboltban kapható cumi túl nagy a picik számára!) -törölközők, meleg rongyok -melegvizes palack, plüss, szőrös állat, amihez hozzá lehet bújni -(infra) lámpa a melegítéshez. Az első egy hétben nappal 2-3, éjszaka 3-4 óránként kell etetnünk a kicsiket langyos tejpótlóval. Nagyon vigyázzunk, apró cseppekben adjuk nekik az ételt, mert könnyen megfulladhatnak. Előfordulhat, hogy eleinte nem akarják az ételt, nem hajlandóak kinyitni a szájukat, de beléjük kell erőszakolni legalább egy-két csepp ennivalót. Etetések után melegvizes vattával törölgessük le a pocakjukat, a végbéltájékot, hogy meginduljon az emésztés és ezzel a „termelés”. Nagyon fontos, hogy mindig melegben legyenek! Lehetőleg egy törölközőkkel, rongyokkal jól kibélelt dobozban szállásoljuk el őket, ami tartja a hőt de ugyanakkor valamennyire szellőzik is (tehát legyen levegőjük.) A dobozt vagy amiben éppen vannak, lámpával, infralámpával folyamatosan melegítsük, valamint tegyünk be a piciknek melegvizes palackot, és valamilyen jó szőrös plüssállatot, amibe be tudják fúrni magukat, amihez hozzá lehet bújni. Akik az első 2-3 napot tele pocakkal túlélik, azok valószínűleg az első hetet is túlélik, akik pedig túlélték az első hetet is, azok többnyire megmaradnak (ne feledjük, hogy irtózatos tempóban nőnek, ekkorra nagyon megnőnek, tehát a gondozásuk, főleg az etetésük is sokkal könnyebb. A jobboldali képen egy 2 és egy 10 napos kölyök látható egymás mellett!!!). A jól evő babáknak több esélyük van az életbenmaradásra, mint a rossz evőknek. Már csak az a kérdés, mi túléljük-e? Sajnos az eredmény nem garantált, s mindössze az esetek felében sikerül felnevelni a csöppségeket, nem is maradéktalanul. Figyelem, a fenti útmutató saját tapasztalat alapján született, 10 fős alomból 7 kölyök nagy és egészséges patkánnyá érett, nem kis munka árán. Ha pontatlanságokat fedeztek fel benne, kérlek titeket, írjatok, s ha valamivel még ki tudjátok egészíteni a neveldét, azt is mindenképp osszátok meg velem, ezzel is segítségére lehettek a bajba jutott patkányosoknak! Amennyiben azonban baj van, mindenképpen látogassuk meg az orvost, nézze meg ő is a kölyköket, nincsenek-e kiszáradva, szerinte életképesek-e, s ha másért nem is, hát büszkélkedjünk el a jövevényekkel. (Köszönet a tanácsokért és a bátorításért Dr.Gráfnak!) ______________________________________________________________________________ -Miért ölte meg őket..?__ Valószínűleg nincs olyan kisrágcsálótartó a földön, akit ne rémisztgettek volna azzal, hogy az anyaállat megeszi saját kölykeit. Sajnos a „pletyka” nem alaptalan, szélsőséges esetekben, illetve helytelen tartás, gondozás és táplálás miatt az anya elpusztíthatja kicsinyeit. Vannak esetek, mikor az anyaállat egyszerűen nem foglalkozik a kicsikkel, ez szinte kizárólag első almos, kezdő állatokkal fordul elő(teendőket lásd fentebb). Ennél jóval gyakoribb, hogy az anya elpusztítja kicsinyeit. Ilyenkor nem tudunk sok mindent tenni, de jó, ha az okokra fényt derítünk, hogy a későbbiekben ki tudjuk küszöbölni az ilyen és ehhez hasonló szomorú eseményeket. A kicsinyek elpusztítása többnyire a 0-2. nap között történik, ezt tekinthetjük tehát kritikus időszaknak. Lehetséges, a kannibalizmust kiváltó okok: -Fehérjehiány. Az anya a vemhesség ideje alatt nem jutott elegendő fehérjéhez, a kölykök alulfejlettek, életképtelenek, az anyaállat nem ítéli őket életképesnek, s elpusztítja őket. Komolyabb fehérjehiány esetén az anya saját szükségleteit kielégítendő falja fel kicsinyeit. -Félelem. Amennyiben az anyaállat nem látja biztosítva a kicsik megfelelő elhelyezését valamint saját és kölykei nyugalmát, biztonságát, elpusztíthatja a kölyköket. Mindig legyen tehát házikó, búvóhely és megfelelő mennyiségű takaróalom az állat ketrecében/terráriumában. Ha túl sokat zaklatjuk, a vemhesség utolsó időszakában, a szülés előtt, közben és után kivesszük, zaklatjuk, fenyegetve érezheti magát. -Alapvető szükségleteket kielégítő dolgok hiánya. Amennyiben az állat nem kap elegendő vagy megfelelő táplálékot és folyadékot, nem érzi biztosítva a kicsinyei és saját maga táplálását. -Az újszülöttek fejlődési, születési rendellenességeinek szelektálása. A kölykök halva vagy alulfejletten jönnek a világra (ez visszavezethető többek közt a fehérjehiányra).