A patkány szó hallatán az emberek többsége a patkány szó hallatán egy kisebbfajta ló-méretű, büdös, gonosz lényre gondol, aki főáálásban a sötét csatornákat uralja, mallékállásban pedig éjjelenként csecsemőket gyilkol. Pedig a fenti leírás, már a vándor/házi/óriáspatkányokra sem jellemző; hát még a fancy, azaz „nemespatkányokra”. A patkány átlagban 20-25cm-esre nőhet meg, a farkhossz pedig igen változó. A nőstények ennél -rendszerint- valamivel kisebbek. Rengeteg színváltozat, standard létezik. Lehet szinte dalmatafoltos, csuklyás, ezüst, kopasz, rex, fehér, fekete, zsemleszínű, mogyoróbarna(a türkizkék, piros és neonzöld szőrszín viszont elég ritka), szinte felsorolni sem lehet.. Belső tulajdonságaikat nézve nincs sok eltérés, csak méretben tapasztalható általános különbség. Legtöbbjük barátságos, ragaszkodó, nagyon intelligens-nem hiába mondják, hogy a patkány a kisrágcsálók professzora.. Valóban nagyon sokmindent képesek megtanulni; megismerik a gazdájukat, ha kiengedjük őket a lakásba, megjegyeznek minden egyes részletet, kialakítják a saját életterüket; képesek kombinálni, cselesek ,okosak s ezért (is) nagyon jó társak. Nagy előnyük még, hogy könnyen tarthatók. Nincs velük annyi baj, mint egy kutyussal, viszont szórakoztatóbbak, eszesebbek mint pl. egy hörcsög(elnézést a hörcsögösöktől). Könnyen tenyészthetők, etetésük is viszonylag egyszerű; de természetesen, aki a patkányosok immáron népes táborába akar tartozni, annak nem árt elolvasnia a lenti kis útmutatót. ________________________________________________________________________ A Patkánylak Alapvetően a patkány helyét úgy kell kialakítani, hogy legyen ugyan elég mozgástere, de legyne hely, ahová elbújhat, és némi tereptárgy, játék sem árt, ha esetleg nem tudunk kis kedvencünkkel foglalkozni. Vigyázzunk, a patkánylakot ne tegyük huzatos, és/vagy hideg helyre!_____________________________________________ A hely: A patkánylak lehet egy nagyobb területű üveg, vagy műanyag-terrárium. Ennek nagy előnye, hogy az állat ugyan tud ásni, de a kiásott alom nem hullik ki a padlóra. Hátránya, hogy a gázok, pl. ammónia, metán jobban megállnak benne, nyáron fülledtté válhat, és a legfőbb hátrány, hogy a kisállat mászási lehetőségei igen korlátozottak, pedig mászni azt nagyon szeretnek, és tudnak is..Ha a terrárium mellett döntünk, a tetejére mindenképpen szereljünk rácsot, mert akármilyen magas is az üvegfal, a patkány mindig kitalálja, hogy lóghatna meg. A ketrec talán a legmegfelelőbb a patkányok szempontjából. (Ebből a többemeletes változat nagyon jó szolgálatot tehet). Kiélhetik mászási szenvedélyüket, nem fülled be, és jobban szemmel tudják tartani a környezetüket. Nagy hátránya viszont, hogy az alom, legfőképp a forgács és a kukoricaháncs könnyen kihullik belőle.______________________ Az alom: Alomnak nagyon sok dolog közül válogathatunk. Újságpapírszeletkék, forgács, széna, kukoricaháncs, homok stb. Igényeinknek, és persze a patkány igényeinek megfelelően válasszunk.______________________________________________ A berendezés: Mindenképpen kell egy alvóházikó, vagy egy kuckó, ahova az állat visszavonulhat, ha fáradt, aludni akar, vagy csak el akar bújni egy kicsit a nagyvilág elől. Szinte minden állatkereskedés árul kis házikókat, fából, műanyagból. Vigyázzunk, olyat válasszunk, ahova az állat kényelmesen befér, felnőttkorában is. Ha kölyköket is tervezünk, gondolnunk kell a kicsik elhelyezésére is. Mindenképp legyen kényelmes, viszonylag tágas, otthonos, de belássunk a nyílásokon, „ablakokon”. Az alvókuckót lehetőleg a ketrec/terrárium valamelyik sarkában helyezzük el. További tereptárgyakkal gazdagíthatjuk a kínálatot; egyes patkányok(nem mind!) kedvelik a mókuskereket. Ez lehetőleg műanyagból készüljön(a fém ronda dolgokat tud csinálni!), és elég nagy legyen az állat számára. Fúrt farudakat, ágakat, WC-papír gurigákat is tehetünk a ketrecbe, létrákat, libikókákat, stb. Az etető és itatótál súlyos legyen, de legalábbis olyan, hogy a állat ne, vagy csak nagyon nehezen tudja felborítani(különösen érvényes ez az itatóra), pl. kerámia, vagy akár a talpas műanyag. Kapható ún. flakonos itató, melyet a terrárium falára vagy a rácsra akaszthatunk, s az állat egy kis golyócska segítségével egy csőből issza a vizet. Így nem szennyeződik el a víz, és az állat nem is tudja kiborítani. ________________________________________________________________________ Etetés ____________________________________________________ A legelső tévhit, hogy a patkány „vérpatkánnyá” válik a hústól. Ez egy nagyon nagy tévedés, nem hogy nem vadul meg tőle, de szüksége van rá! Az étrendben tehát mindenképpen szerepeljen húsféle. Fontosak továbbá a magvak, de csak mértékkel, mert nagyon hízlalnak. Kellenek a gyümölcsök, zöldségek(a „K”-betűs zöldségekkel vigyázzunk, mehet tőle a hasuk!), tejtermékek. Az általános, ajánlott napi étrend egy kifejlett patkánynak: _ Magkeverék (boltban is kapható, kevés kukorica, szotyola, zab, lucerna, stb.) _ Növényi táplálék (fűfélék, gyógynövények (akár szárítva is)) _ Gyümölcs, zöldség (pl. alma, körte, citrom, mandarin (kevés), banán, ananász, répa, paradicsom) ________________________________________________________________________ Hetente ajánlott tápok: nem: Tejtermékek (tej, vaj, joghurt, kefír, túró) nem: Húsfélék (fehérhúsok,halak, nyersen, főzve vagy párolva(fűszeresen ne!!) nem: Ínyencségek ( jutalomfalatkák, tápkiegészítők, rágcsirudak, esetleg nagyritkán egy-egy darabka csokoládé, keksz) Fontos továbbá a nyalósó, mely minden ketrecben kell legyen! Az állat ezzel jut hozzá a legfontosabb ásványi sókhoz, mely elengedhetetlen a csontok fejlődéséhez. Szép, egyenletes marad a szőrre, megőrzi a jó látást, erősíti az immunrendszert. Fontos! Rengeteg tápkiegészítő létezik, C-vitamin oldatok, stb., ezeket is érdemes adni az állatnak, de ezek a megfelelő természetes vitamin bevitellel helyettesíthetők. ________________________________________________________________________ A szoktatás _____________________________________ Előszöris, vegyük figyelembe, hogy új lakótársunk teljesen idegen környezetbe került, s nem tudhatja, hogy most vajon meg akarjuk enni, vagy mifene… Hazaszállítás után tegyük a lakhelyére, és akármilyen kíváncsiak is vagyunk, hagyjuk magára, hadd fedezze fel az új helyet. Vannak olyanok, akik képesek egy órát egy helyben ücsörögni, szinte megmozdulni is félnek-mások pedig mint az őrültek másznak, rohangálnak, semmi jelét nem mutatják a félelemnek. Ha az állat már belakta a helyét, kezdjük el magunkhoz is szoktatni, minél fiatalabban ismerkedünk meg vele, annál eredményesebben szoktatható. Legelső lépésként érdemes finom falatokkal szinte megvásárolni; a tenyésztőtől, baráttól átvett kispatkányok valószínűleg elfogadják kézből az ételét, míg az állatkereskedésből beszerzettek tartózkodóbbak lehetnek, náluk érdemesebb tovább várni, míg megszokják az új helyet. Következő lépésként ki kell vennünk a helyéről. Több módszer is létezik, a legelején érdemes a két kezünkbe zárni, tartani, s a farkát fogni, nehogy már az első alkalommal elszaladjon egyenesen a szekrény vagy a franciaágy alá. Ha nagyon fél, ne erőszakoskodjunk, adjunk még egy jutalomfalatot, s próbálkozzunk újra. Ha viszont merészebb állatkánk van, előfordulhat, hogy magától kimászik a ketrecből. A legcélszerűbb, ha egy ágyra tesszük a kisállatot, s vagy az ágy szélén ülve, vagy az ágy közvetlen közelében ácsorogva figyeljük. Valószínű, hogy első meglepetésében és félelmében azonnal bogyózni fog, ezért valamilyen rongyos, nem-kár-érte takaróval takarjuk le az ágyat. Hagyjuk, hadd szaladgáljon. A legtöbb patkány fél a mélységtől, ezért az asztalról/ágyról nem ugrik le-ám vannak akik minden félelem nélkül a mélybe vetik magukat, s szaladnak tovább. Velük érdemes valamilyen viszonylag kis területű, sík terepen kezdeni(pl. fürdőszoba), ahol nincsenek olyan tereptárgyak, amik alá bebújhat. Ha netán mosakszik-nyertünk! A mosakodás annak a jele, hogy az állat nem fél. Első alkalommal ne próbáljuk terrorizálni; rövid szaladgálás után tegyük vissza a helyére. Következő alkalommal, lehetőleg másnap tovább hagyjuk kint, és próbáljuk egyszer-kétszer megszagoltatni vele a kezünket,. Ha a közelünkbe merészkedik, ne próbáljuk elkapni, megdögönyözni, mert támadásnak veheti, s ezzel elrontunk mindent. Ha felmászik ránk, hát had tegye- egyelőre szabad járása van. Minden nap próbáljunk kicsit közelebb kerülni hozzá, ölünkbe vehetjük, kezünkbe foghatjuk, de ha nagyon menni akar, el kell engednünk. Sok helyen, képen látható a vállon békésen szundikáló vagy ücsörgő patkány. Szép látvány, és egyszerű a szoktatás is! Ha már jó barátságban vagyunk patkányunkkal, pakoljuk fel bátran a vállunkra, s lepjük meg valami igazán finom falattal. Ha magától mászik fel ránk, jutalmazzuk meg, így pozitív élményként könyveli majd el magában a vállon ücsörgést. Először csak üljünk, álljunk vele, majd ha így már úgy tűnik megszokta, sétálgassunk vele a lakásban, napról napra többet! Viszonylag rövid idő alatt teljesen megszokja az utazgatást. ________________________________________________________________________ Szaporítás __________________________________________ A patkányok szaporítása igen egyszerű. A nőstény párzáskészségéről könnyen megbizonyosodhatunk, ha a farka felemelésével szemérmesen megvizsgáljuk fenéktáját. A vaginának nyitva kell lennie (gyk: nem egy, hanem két lyukacska vanJ. Szolidabb módszer, hogy ha a nőstény farán végighúzzuk az ujjunkat, a feltehetőleg megáll, farát felbiggyeszti, megfeszíti testét és párzási helyzetbe áll-de biztos, ami biztos, vizsgáljuk meg a faroktájt is. A hímmel összeeresztve szaglászni kezdik egymást, majd rövidesen a nőstény futkorászni kezd, a hím szorosan a nyomában. A nőstény hirtelen megáll- a hím hág, és egy pillanat alatt végbemegy a z aktus, melyet a hím szeméremtáji nyalakodása kísér. Ez akár 10-szer is ismétlődhet egymás után. A nőstény vemhessége 21-23 nap. A gazdi két és fél hétig kétségek közt vergődhet, addig ugyanis a nőstény súlya nem gyarapszik szemmel láthatóan. Már a fogamzástól kezdve megnő a nőstény víz és táplálékfogyasztása. A második hét vége/harmadik hét eleje körül a nőstény tekintélyes pocakot növeszt. A Fészeképítéssel nem foglalkozik, csak a szülés előtti, vagy a szülés napjáig, akár közvetlenül a szülés előtti pillanatig is lustálkodhat a leendő mamapatkány. A kicsik teljesen csupaszon, vakon, süketen születnek.(Vigyázat! Az újszülötteket nem ajánlatos kivenni a mama mellől a fertőzésveszély és a szagelváltozás veszély emiatt!) Ezután hihetetlen tempóban fejlődnek: 10 naposan már szőrösek és hallanak, két hetesen kinyílik a szemük is. A kisebb almok 4, a nagyobbak 5 hetes korukban elválaszthatóak az anyától. A nőstényt a szülés és a szoptatás idejére érdemes elkülöníteni a többi patkánytól. A hímtől azért, mert 36órával a szülés után újra fogamzásképes a nőstény, és ha újrafogan, az nagyon megterheli a szervezetét, nem egészséges sem a mama, sem a kölykök számára. A többi nősténytől is el kell választani, mert gyakran előfordul, hogy a nőstények „ellopják” egymás kölykeit, azaz elveszik az anyától a kölyköket, de mivel a tolvaj nősténynek nincs teje(hacsak nem szoptat ő is), a kicsik nagyon hamar éhenhalnak, ha az igazi mama nem tudja őket visszaszerezni. A kölykök birtoklásáért nagyon durva, véres harcok folyhatnak a nőstények között, mely nemcsak a nőstények, de a kicsik számára is halálosak lehetnek