|
lHonnan? __ Patkányt szinte minden állatkereskedésben lehet venni, hiszen manapság egyre divatosabb állat (ami nem feltétlenül jó, de talán megváltoztatja a patkányokról alkotott rossz képet az emberekben [idővel…]). Nem árt azonban vigyázni, hiszen az állatkereskedések nagy része-különösen igaz ez a plázás boltokra- hajlamos az állatokat áruként, és nem mint élőlényekként kezelni. Ebből adódóan sajnos sok kivetnivalót találunk a tartási körülményeikben, sok a beteg, rossz állapotban lévő, rosszul szocializált állat, valamint az alkalmazottak többségének fogalma sincsen nemhogy a helyes tartásról, de még az állat neméről sem. Ennek ellenére természetesen vásárolhatunk állatkereskedésből, csak sokkal körültekintőbbnek kell lennünk, s ha a kiválasztott állat, vagy a vele együtt tartott állatok valamelyike betegnek látszik, s úgy érezzük, nem tudjuk vállalni az ezzel járó költségeket és problémákat, akkor igenis nemet kell tudni mondani az állatra. Amennyiben azonban lehetőségünk van kezeltetni az állatot (ha szükséges ugyan), s rendelkezünk patkánytartásból némi tapasztalattal, akkor fontolóra vehetjük a dolgot… Amennyiben úgy döntünk, hogy kereskedésből szerezzük be leendő kedvencünket, érdemes magunkkal cibálni egy hozzáértő személyt, valakit, akinek már van tapasztalata patkányokkal (nem kifejezetten az irtásukkal foglalkozókra gondolok...). Amennyiben erre nincs lehetőségünk, magunk is megfigyelhetjük az alábbi dolgokat, s ez alapján dönthetünk az állat hazaviteléről: Az állat…. szőre fényes, nem csomós, nem ragad, nincsenek benne élősködők vagy fekete, koromszerű szemcsék (bolhaürülék) szeme fényes, érdeklődő, nem ködös, a szem és az orr körül nincs ( sok) vöröses maszat, vagy gennyes váladék, szeme nem könnyezik, nem vörös, gyulladt orra, füle és szeme tiszta talpain nincsenek hólyagok, kelések testén nincsenek daganatok, gócok nem vakarózik túl sokat érdeklődő, nem bágyadt hasa feszes, de nem kemény végbele környékén nincs pirosság, hólyagok, szennyeződés, hasmenésre utaló nyom fogai okkersárgák két füllel, négy lábbal rendelkezik, tehát nem kígyó, hiába mondja azt az eladó. Ha az állat látszólag egészséges, tegyük le érte az óvadékot (figyelem, néhol szeretik kirabolni az embereket:), s vigyük haza. Pár napig figyeljük, s ha problémát észlelünk, haladéktalanul kérjük ki állatorvos tanácsát. Figyelem, a kereskedéses állatok néha nehezebben barátkoznak, hiszen többségük szaporítótól származik, s az állatok többsége nem ismeri az önitatót, erre külön figyeljünk. Patkányt tenyésztőtől is vehetünk. Magyarországon ez azért nehézkes dolog, mert igen kevesen foglalkoznak hobbipatkány tenyésztéssel, a legtöbben kígyókajának tartják őket, s sajnos itt is felbukkan a „csak egy patkány” probléma (tisztelet a kivételnek, mert van, nem is kevés, szerencsére). Sokan rendes körülmények közt tartják az állatokat, így ezzel is próbálkozhatunk, de általában táppatkányosoknál csak fekete csuklyás vagy albínó patkányokkal találkozhatunk. Nálunk tehát igen kevés a tenyésztő, s sajnos a „választék” is igen csekély. Hazánkban szinte lehetetlen beszerezni rex, dumbo, velveteen vagy hairless, dalmata patkányokat. Színből szerencsére van választék, a feketétől és a barnától kezdve a vörösön, a kéken és az ezüstön át egészen a beigig, a huskyig és az agutiváltozatokig minden előfordulhat, csupán jó időben kell jó helyen lenni. Hasznos címeket, elérhetőségeket alul találhattok (várom a további javaslatokat, ha valaki esetleg foglalkozik tenyésztéssel s a nagyvilág még nem tud róla, vagy ami nagyon fontos, tud jó, megbízható állatkereskedést, írja meg!). ______________________________________________________________________________________ Melyiket szeressem? __ A legideálisabb kor a gazdicserére az 5-12 hetes kor. A szín nem befolyásolja az állat vérmérsékletét, ezért ez kizárólag rajtunk, az ízlésünkön múlik. Jó tudni azonban, hogy a nemek között vannak kisebb eltérések. A nőstényeknek vékonyabb, nyúltabb a pofácskájuk, kisebbek és törékenyebbek, valamint sokkal izgágábbak, mint a hímek. A hímeknek teltebb arcocskájuk van, s általában sokkal jobban igénylik a gyömöszölést, a szeretgetést. Tartásban nincs különbség, egyik sem büdösebb a másiknál, egyik sem harap jobban a másiknál. A döntés a miénk. ______________________________________________________________________________________ 1.A beköltözés __ Az új patkányt lehetőleg már berendezett ketreccel várjuk otthon, hogy minél előbb biztonságban érezze magát. Amennyiben már van otthon másik patkányunk, soha ne rakjuk azonnal össze az újat a régivel! Külön ketrecben, sőt külön légtérben tartsuk lehetőleg az új állatot legalább egy hétig-ez a karanténidő. Ha bármi betegsége van az újnak, az ez idő alatt valószínűleg kiderül, s a régi kedvencünk nem fertőződik meg. Szoktatás szempontjából sem tanácsos azonnal összeereszteni őket (bővebben ld. lentebb.) A ketrecben legyen étel és víz is. ______________________________________________________________________________________ 2. Az első napok __ Rengeteg dolog múlik azon, hogy a patkány elfogadja és belakja új helyét. Az első 2-3 napban tehát hagyjuk nyugton, hadd fedezze fel magának az új helyet. Valószínűleg éjjel lesz aktívabb, s ha a ketrec közelébe megyünk, azonnal elbújik (a legtöbb állat legalábbis). A vizet naponta cseréljük, s adjunk neki finom falatokat. Merészebb állatkák akár kézből is elveszik -ketrecen belül- a nyalánkságokat, s köszönhetően a patkány tanulékonyságának és kombinálási képességeinek, néhány alkalom után a jelenlétünket, s az emberi kezet pozitív élményhez fogja kötni. ______________________________________________________________________________________ 3. A bizalom kiépítése __ Ez az első lépés a barátság felé. Amikor a patkány már elveszi kézből az eledelt, próbáljuk meg kivenni! Ez eleinte nem lesz egyszerű, feltehetően tiltakozni, esetleg-bár ritkán, de jobb felkészülni- harapni is fog. A farkánál ne fogjuk meg, hiszen ellentétben a hiedelemmel, igenis fájdalmat okoz az állatnak! Próbáljuk egy kézzel megfogni: mutatóujjunkat helyezzük a mellkasához, a mellső lábai elé, másik négy ujjunkkal pedig a hasánál, a mellső lábak mögött tartsuk. Így gyakorlatilag egy hámot képezünk az állat testén ujjainkkal. Így emeljük meg az állatot, vegyük ki. Félősebb állatoknál az ismerkedést sík terepen kezdjük, pl. ágy, asztal, szőnyeg. Vigyázzunk, gyakran előfordul, főleg a fiatal állatoknál, hogy félelmükben vizelnek vagy potyogtatnak, ezt elkerülendő egy „semmiresejó” rongyot leteríthetünk a kiszemelt helyre. Vigyázzunk, olyan helyet válasszunk, ahol az állat nem tud elbújni pl. bútorok közé / alá, és nem tud leesni. Eresszük el az állatot, s feküdjünk / üljünk a földre. Ne próbáljuk üldözőbe venni, letámadni, azzal elronthatunk mindent! Kis szaladgálás után fogjuk meg az állatot, s tegyük vissza a ketrecébe, majd adjunk neki valami nagyon finomat, amit szeret (urambocsá’, lehet egy kevés csokit is.). Következő nap ismét vegyük ki, de ezúttal vigyünk magunkkal valami finomságot is a terepre! Vegyük az állatot az ölünkbe. Eleinte feltehetőleg félni fog, s ismét elereszt mindenfélét, de ne adjuk fel. Hagyjuk, hadd mászkáljon, s ha nagyon szabadulni akar, engedjük, hadd menjen! Próbáljuk vakargatni a füle tövét, a nyakát, a homlokát és a gerincvonalát. Ez a legtöbb patkányt nagyon megnyugtatja, s ha szerencsénk van, a kis bandita elalszik az ölünkben, vagy elkezd mosakodni, ami a bizalom és a félelem-, stresszmentesség jele. Ha ez bekövetezik, akkor feltehetőleg elveszi a falatot a kezünkből. Ettől a ponttól kezdve jöhet a vállra, zsebbe, kabátujjba, kapucniba szoktatás. Ezekhez is mindig használjunk jutalomfalatokat, na meg persze simogatást (Figyelem! Egyes patkányok nem szeretik kifejezetten a simizést, náluk próbálkozzunk a jutalomfalatokkal.) A vagányabb, barátkozósabb patkányokkal kezdhetjük a dolgot rögtön az ölbevétellel. Kis fülsimi, hátcsiklandozás, ilyesmi. Ajánlatos tenni egy puha törülközőt az ölünkbe, ebbe bele tud bújni az állatka, és a ruhánk sem lesz koszos. ______________________________________________________________________________________ 4. Szocializáció __ A már meglévő patkányunk mellé az új jövevényt nem szabad azonnal betenni. Egyrészt a fertőzésveszély miatt, másrészt azért, mert a régebb óta meglévő patkány erősen védheti a területét (nem csak a hímek!), s a kisebb, idegen patkányt alaposan elverheti, komoly sérüléseket okozva. Sokan úgy tartják, hogy a patkányokat azonnal össze lehet szoktatni, ám ez nem igaz. A patkány rendkívül szociális lény, ez tény; az ember is az, de képzeljük el magunkat egy teljesen idegen társaságban, teljesen egyedül- nyilván nekünk is időbe telik, míg közös hullámhosszra kerülünk a minket körülvevőkkel. A lényeg a fokozatosság! Először semleges területen (pl. ágy, vagy egyikőjük által sem ismert ketrec) ismertessük össze a két állatot, szigorúan felügyelet mellett. Ezeket a találkákat naponta ismételjük, egyre hosszabb ideig. Ha komoly agresszivitást észlelünk, azonnal különítsük el a két állatot! Szinte elkerülhetetlen azonban az idősebb / nagyobb állat dominanciademonstrációja (de szép szó, én alkottam szerintem). Rá ”könyököl” a kisebb állatra, mire azt vélhetően megdermed és sipákol, de semmi baja nem lesz, csupán tudni fogja, hol a helye. Mikor a domináns egyed már nem „emlékezteti” folyton a kisebb állatot a szabályokra, próbáljuk összetenni őket a domináns hím ketrecében (amennyiben az új állat ketrece lesz a végleges helyük, akkor természetesen oda). Lehetőleg akkor, mikor otthon vagyunk, tehát szét tudjuk szedni őket, ha baj van. Amennyiben az első nap folyamán nincs verekedés, valószínűleg mindenki tudja a másikról, hogy kicsoda, s nem lesznek komolyabb összetűzések. Az első közösen, egy ketrecben eltöltött napokban lehet még kis visongás a fiatalabb, kisebb állatka részéről, de ne essünk kétségbe, hamar elmúlik.
| |